Egyáltalán mennyi játékra van szüksége egy gyereknek? Van olyan, hogy túl sok?
Kádár Annamária: Igen, van ilyen, amikor a gyereket elhalmozzák túl sok és nem megfelelő játékkal. Emiatt inkább úgy tevődik fel a kérdés, hogy milyen játékra van szüksége egy gyereknek? Életkorának megfelelőre. Jobb, ha a gyereknek „csak” egy-két jó minőségű, korának megfelelő, biztonságos játéka van, még akkor is, ha azok esetleg drágábbak. Ha sok játéka van, jó módszer, ha több dobozba, kosárba pakoljuk ezeket, és egyszerre csak egyet adunk oda a gyermeknek. A többit félretehetjük és egy-két hetente le lehet cserélni a készletet. A rég nem látott játékok az újdonság erejével hatnak, a gyerek nem fogja megunni őket.
A játékok azonban nem helyettesítik a közösen eltöltött időt, gyakran a túl sok játék ilyen irányú kompenzálást is jelenthet. A mai gyerekek Mérei szavaival élve nem játékhiányban, hanem “felnőtthiányban” szenvednek.
 |  | | Nem esz meg, csak megkóstol | |
| |
|
A bevásárlóközpontok játékrészlegein gyakran egészen rémisztő szörnyekkel vagy nagyon morbid figurákkal lehet találkozni. Hibázhat azzal a szülő, ha beteszi a kosarába, vagy „ez csak egy játék”?
Ez csak egy játék, viszont fölösleges. Egy jó játék minél több érzékszerv számára nyújt ingert, készséget, kreativitást fejleszt, nem nyújt mindent készen, alkalmazkodik a gyerek mozgásfejlettségéhez, örömet okoz, szórakoztat, feszültséget old, valamint első ránézésre ad pár ötletet, hogy mit lehet vele kezdeni. A rémisztő szörnyek és morbid figurák a jó játék egyetlen tulajdonságával sem rendelkeznek.
A játék ugyanakkor nem feltétlenül a gyerek játékaival való játszást jelenti, hanem közös tevékenységet, amelynek során egymásra figyelünk: ringatás, énekelés, mondókázás, játékos birkózás, kergetőzés. Ehhez pedig nem kell semmiféle szörny. Egyszóval akkor hibázik a szülő, ha nem tud játékok nélkül is játszani gyerekével.
Nem igazán értem, hogy mivel magyarázható ez a hatalmas szörny- illetve dinómánia a mai gyerekeknél.
A szülők számára első látásra gusztustalannak ható műanyag figurák a gyerek számára kézzelfoghatóvá teszik a mesehőst vagy filmhőst, akivel azonosultak. Ez az azonosulás egy újabb fantázia-játék hatására könnyebbé válik, emiatt ragaszkodnak ezekhez.
Mit tehet a szülő, ha ő inkább kézzel festett fajátékokat szeretne venni, de a gyerek Barbie-babát vagy Pókembert követel, mert hiszen mindenkinek olyan van?
Nehéz megtalálni az egyensúlyt a gyerek és a saját igényeink között. Érdemes fontolóra venni, hogy akkor is megfosztjuk a gyereket valamitől, ha nem vagyunk elég következetesek és nem merjük vállalni a nevelő, iránymutató szülő szerepét, nemcsak akkor, ha nem vesszük meg neki a legújabb Pókembert.
Vannak „agresszív játékok”? Ha nem vesszük meg a kardot vagy pisztolyt, a gyerekünk tényleg békésebb módon fog játszani?
Számos olyan játék van, amely erőszakra sarkall, ezek akár nevezhetők is „agresszív játékoknak”. Ugyanakkor az agresszió megélése és játékban való megnyilvánulása része a normális gyermekkori fejlődésnek. Agresszió mindannyiunkban van, meg kell tanulnunk ezt „megszelídíteni” és adekvát formában kifejezni.
Annál összetettebb a dolog, minthogy az agresszív játékokkal való játék növeli az agressziót, és magának a játéknak a kiiktatása megszünteti azt. Ha egy gyerek erőszakos családi légkörben nevelkedik, akkor a megélt negatív tapasztalatait kiélheti, feldolgozhatja egy erőszakos játékban, ami feszültségoldó is lehet egyben. Ezeknek a gyerekeknek az életük is egy szimbolikus harc. A kiegyensúlyozott családi légkörben nevelkedő gyerekek megtanulják a konfliktusok konstruktív kezelését és az „agresszív játékokkal” való játék nem vált ki negatív hatást a személyiségük alakulására.
Hogyan kerülhetjük el, hogy a játékvásárlásnak egyfajta megvesztegető jellege legyen: hogy ha ezt vagy azt megteszed, kaphatsz tőlem valamit. Vagy éppen fordítva, hogy a gyerek zsarolja meg a szülőt.
Amennyiben a játékvásárlást megvesztegetésre használjuk fel, akkor azt erősítjük meg a gyerekben, hogy mindenért jutalom jár. A “lekenyerezés” eredményeként a gyerek egy idő után csak a jutalomért hajlandó bármit is tenni, amennyiben az elmarad, akkor a jutalom megvonását büntetésként éli meg. Ha a gyerek a zsaroló fél, segíthet az alku, megegyezés, kompromisszum. Akár engedhetünk is egy keveset, úgy, hogy mi kínáljuk fel a választási alternatívákat.
A kislányoknak szánt játékok közül az elképesztően giccses Barbie-világnak milyen hosszú távú hatásai lehetnek a gyerekre?
A Barbie-babák a „műanyag élet” megtestesítői, mégis a gyártó cég kimutatásai szerint másodpercenként 3 Barbie babát adnak el a világon. Barbienak egy teljes életet is kreáltak, számos állata és autója van, sőt még repülőgépet is vezet. A Barbie-világ üzenete, hogy egy nő egyszerre több szerepet is felvállalhat, és számos lehetőséggel rendelkezik. Mi történik akkor, hogyha ez nem jön össze? Vagy hogyha a rózsaszínű világ időnként szürke lesz? Barbie tökéletes, külsőségeken alapuló világának semmi köze nincs a realitáshoz.
Jobb esetben a kislányok megmaradnak a rózsaszín világ és a ruhák utánzásánál, és „kinövik” ezt. A baba irreális alkata (nagy mell, vékony és hosszú lábak, darázsderék, irreálisan keskeny csípő) vonzó, de legtöbbször megvalósíthatatlan marad a fiatal lányok számára, akik ahhoz, hogy megfeleljenek ennek az ideálnak, éheztetik magukat, fogyasztó tablettákat használnak. A gyerekek hamar szembesülnek az „ideális” alakkal, mint követendő példaképpel. Bár a kritikák hatására a Barbie baba arányait némileg módosították, a legfőbb veszélyt abban látom, hogy az ártatlan kis rózsaszín játék a serdülőkori testképzavar kialakulásához is hozzájárulhat.
