Hova megyünk papa? Diákszemmel

Mesterkurzus jegy

Figyeljétek a facebook-on a Mesterkurzus oldalán a nyereményjátékot.
Pontosabban itt: http://www.facebook.com/#!/pages/Budapest-Hungary/Mesterkurzus/87601174126?ref=ts
Aki meg nem tag, sürgösen iratkozzon fel:)

Az, aki leghamarabb reagál és helyes választ ad a kvízkérdésre, belépőt nyerhet a pénteki előadásra, amelyen Müller Péterrel adunk elő a gondolataink teremtő és pusztító ereje tematikában.
A tegnap nagy meglepetésemre én voltam a kvízkérdés és meg is lepett milyen sokan tudták a helyes választ:) Kinyomoztak:)

Szeretettel látunk-várunk mindenkit:)

Pszichotrillák

Dalma írja: "tavaszi fáradtság helyett Anna is és én is nagyon aktivizáltuk magunkat a munka mezején, és igen, ez a magyarázkodás hogy miért nem került fel hamarabb a blogra a szerdai trillák két legfontosabb témája.:-) bocsánat."

Mai témáink: pozitív gondolkodás és párkapcsolati bukták.

Hallgassatok bennünket a 97,1-en a www.erdelyfm.ro-n.

A Sors és önismeret könyvet sorsoljuk ki azok között, akik 5 témajavaslatot írnak a blogoldalunkon http://erdelyfm.ro/blog/pszichotrillak/?p=271

Én dedikálom a nyertesnek:)

Hajrá:)

Elég

"Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.” (Wass Albert)

Egyszerűen fantasztikus...

"Bartók Béla tiszteletére született meg ez a lemez, születésének 125. évfordulóján. A Budapesti Tavaszi Fesztivál kért fel rá, hogy A kékszakállú herceg vára egyik ünnepi, a Nemzeti Hangversenyterembe tervezett előadása elé alkossak egy olyan zeneművet, melyben Bartók legfőbb forrását, a magyar népdal- és balladakincs, valamint a hangszeres népzene legszebb rétegét szólaltatom meg társaimmal…

Így készült el a Szerelemajtók, mely az opera balladai világát is idézve hét tételben mesél el egy másik történetet. A népi szövegek szürreális és szimbolikus képeit, drámai tömörségét és az eleven népzenét-táncot hívva segítségül. Bár a Juditéhoz hasonló sorsú, poétikus nevű, mitikus asszonyokról is énekelünk, a szerelemajtók mégsem a tragédia felé vezetnek, hanem az esély irányába. Ezek az átjárók nem szétválasztanak, nem rejtegetnek, nincsenek kulcsra zárva, hanem összekötik az érzelmek és indulatok különböző szintjeit és folyosóit. Zengve terelgetik lelkünket a bánatból a fény, a gyötrelemből a gyógyulás felé.”

Kiss Ferenc

Gondolataink teremtő és pusztító ereje

Részlet a Mesterkurzus Hírlevélből: http://www.mesterkurzus.com/hirlevel/hirlevel.html

GONDOLATAINK TEREMTÕ ÉS PUSZTÍTÓ EREJE UTOLSÓ JEGYEK!

Meghívhatunk egy emlékezetes estére, amelyen a Te életedrõl, a Te lehetőségeidrõl lesz szó?

Mutathatunk néhány módszert, amelyek segítségével sikerül döntést hozni azokban a fontos kérdésekben, amelyekben éppen bizonytalan vagy?

Szeretnéd tudni, miként oldhatsz meg egy szorult, feloldhatatlannak tűnő helyzetet?

Kíváncsi vagy, valójában mekkora hatalommal rendelkezel a saját életed felett, és milyen eszközök vannak a kezedben, hogy változtass?

Március 26-án este Müller Péter író és Dr. Kádár Annamária pszichológus-tréner ad ízelítőt az emberi elme határtalan lehetõségeibõl.

Két nagyformátumú gondolkodó szórakoztató előadásai, filmbejátszásokkal, jól hasznosítható módszerekkel és technikákkal, humoros és megható történetekkel - az élő Mesterkurzusok visszaadhatatlan varázslatával!

Regisztrálj gyorsan, mert az utolsó néhány jegyet kínáljuk fel a március 26-i Mesterkurzus Pódiumra - a maximális létszám egy-két napon belül betelik!

Pszichológiai immunkompetencia vizsgálat

Idézik a vizsgálatunkat:)

http://scipa.uni-pannon.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=83&Itemid=35

Ismeretes még egy kutatócsoport által végzett kutatás, amely a pszichológiai immunkompetencia, az optimális élmény és a magatartás kapcsolatát tárja fel az iskolában. (Albert-Lőrincz, Kádár, Lukács-Márton, Kovács, Adorjáni és Györfi, 2008).

Albert-Lőrincz Márton és Kádár Annamária kutatócsoportja – kutatásuk problémafelvetésében – arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok önmagukra találása egyre nehezebb. Gyakran rossz a közérzetük, szorongóak, labilisak, esetleg agresszívek. Hiányzik belőlük a kitartás, nem ismerik belső erőforrásaikat, és így nem tudják hasznosítani azokat. Rosszul tűrik a válságos helyzeteket. Megállapítják, hogy a flow kutatások bizonyítéka szerint minél gyakoribb a tökéletes élmény elérése, a siker, a megelégedettség érzése, annál inkább kibonthatók a tanulók képességei, azaz javul az énhatékonyság. Szerintük, ehhez az szükséges, hogy elérhető, világos célokat tűzzenek maguk elé a fiatalok, ismerjék saját képességeiket, találják meg a feladatok elvégzéséhez szükséges energiák forrásait, és rendelkeznek erős kontrollképességgel, valamint mindezek álljanak összhangban egymással. Azonban azt is kijelentik, hogy ezek elérésére nevelni kell.

Kosztolányi Dezső: A játék

A játék, az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a Nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

I ve got you under my skin

Egyszer nekem is lesz egy Cabriom (azt hiszem egy kis Nissan Micra), fog lobogni a hajam és ezt a dalt fogom énekelni, akárcsak Bono Vox:) Lesz egy kendő a fejemen, csüngő fülbevaló és a tavasz illata összekeveredik a parfümillattal. Ezt vizualizázom:)))

A Cosmopolitan ajánlásával:)

Várunk szeretettel:)

http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/kikapcs/a_het_ajanlata/mesterkurzus_marcius_26_an__gondolataink_teremto_es_pusztito_ereje_

Ismét megjött a tavasz:)

Lendületben:)

Miután 8 napja kisebb nagyobb megszakításokkal tréningről tréningre utazom és folyamatosan körben ülök, ma úgy jöttem haza, hogy eldöntöttem, előveszem a görkorcsolyáimat. Kimentünk Edével egyet görkorizni. Igazi aktív pihenés volt, most áramlik bennem az energia:)

A Poklos patak partján van egy kedvenc házam, ami kiwizöldben pompázik, barna ablakkeretekkel és kapuval. Ha át tudnám most festeni a lakást, ezt a színt választanám. Valahogy elmúlt a barna periódusom, a lila is lecsengett, most a kiwizöldet, kakizöldet kívánja a lelkem. Tényleg lendületben vagyok:)

Ma úgy ébredtem, hogy bár nyakig úszom a munkában és a feladatokban, hogy annyira boldog vagyok:) Elöntött ez az érzés. Elégedettség és beteljesülés...ezt érzem. És hála mindenért:)

Jövő héten lesz a Mesterkurzus előadás, utána meg elmegyünk Ágnesékkel Bécsbe. Egy jó kis szecessziós séta, Klimt festményei...nagyon várom :)

Ujjongok, mint egy gyerek: juppi, juppi:)

Kihagyhatatlan:)

Feltétlenül meg kell nézni. Bea ajánlotta nekem, azóta már 4-szer láttam, tegnap megnéztük a diákokkal is. Életerő, optimizmus, választások...Melyik szerepet vállalod fel az életedben: az oktatóét vagy a Poppiét?

Egyik kedvenc jelenetem a filmből flamenco óra:)

Emlék

Az anya, miközben a gyermek tőle elkülönül, végtelen játékteret hagy hátra kettejük kapcsolatának emlékéül." (Winnicott)

Elég jó szülő

„Olyan gyermek felneveléséhez, akinek nem feltétlenül a világ szemében kell sikeresnek lennie, hanem aki visszamenőleg jónak tartja neveltetését, és aki bizonyos hiányosságoktól eltekintve, melyektől senki sem mentes, nagyjából elégedett önmagával. Úgy vélem, jó neveltetésre utal az embernek az a képessége is, hogy meg tud birkózni az életében adódó számtalan komoly akadállyal és súlyos nehézséggel, elsősorban azért, mert bízik önmagában. Olykor kételkedhet is magában –ezt csak az arrogáns hülyék nem teszik-, de ha jól nevelték, alakuljanak bárhogyan is életkörülményei, lelki élete gazdag és tartalmas lesz, és ez elégedettséggel tölti el. Végül, de semmiképpen sem utoljára, ha valaki olyan családban nő fel, ahol mindig meghitt és jó kapcsolat van a szülők között, valamint a szülők és a gyerekek között, akkor ő maga is képes lesz tartós, szoros, kielégítő kapcsolatokat létrehozni másokkal, és ezáltal értelmessé teszi majd a saját és mások életét is. Értelmet és örömet fog lelni munkájában, ami megéri számára a fáradságot is, hiszen olyan munkával lesz csak elégedett, melynek értelme van.”

(Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, Gondolat, Budapest, 1994)

Winnicott szerint eleve nem létezik „jó anya”. Ez illúzió. Amire törekedhetünk az az „elég jó anya”-ság elérése. A csecsemő gondozásának sikere, véleménye szerint, nem az okosságtól vagy a racionális felvilágosultságtól függ, hanem az elköteleződéstől. (Winnicott, 2000)

Az elköteleződés a kulcsszó. A rajtunk kívüli másik személy iránti elköteleződés. A másikra való odafigyelés és a másikra reagálás képessége. De hogyan lehet teljesen a másikra figyelni? Háttérbe kell szorítani önmagunkat? Le kell mondani saját késztetéseinkről, vágyainkról miközben újszülöttünkkel, csecsemőnkkel, gyermekünkkel foglalkozunk? Át kell mintegy alakítanunk személyiségünk lényegéből adódó tulajdonságainkat, viselkedésünket, spontán érzelmi reakcióinkat? Egy jó szülőnek netán önfeladónak kell lennie a gyereknevelés folyamatában? Természetesen nem, már csak azért sem, mert ez nem is lehetséges. A mártírrá, a gyermeke szolgájává váló /önnön igényeit háttérbe szorító/ szülő ugyanolyan nevelési hibát követ el, mint az a szülő, aki gyermekét önmaga „meghosszabbításaként”, önmaga egy részeként tekinti és éli át s ekképpen folyamatosan abban az illúzióban él, hogy automatikusan „tisztában van” gyermeke minden szükségletével, rezdülésével, érzésével, késztetésével. Ugyanilyen téves út, amikor valaki szakkönyvekre és tanácsokra „reagál”, aki azok szerint igyekszik megoldani a gondozás, nevelés számos kisebb-nagyobb kérdéseit, ahelyett, hogy a gyermekével való kapcsolatában a gyermekére figyelne.

Alaptézisként tekintjük ma már, hogy bármely kapcsolatban, így a szülő gyermek, ezen belül a korai /beszéd előtti korszak/ anya-gyerek kapcsolatban is, két önálló szubjektum interakciója zajlik, vagyis mindkét fél a saját aktuális testi, lelki, szellemi adottságaival vesz részt a kapcsolatban, mely folyamatban kölcsönösen /oda-vissza/ hatnak egymásra. Ha ebbe belegondolunk máris jobban megérthetjük, hogy miért is illúzió „jó anya”-nak lenni (dr.Sóos Nóra).

Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?

Játék

Botladozva

Lázár Ervin: A csodapatika

– Mit nem képzel?! – ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.

– Hogyhogy mit képzelek?! – emelte fel a hangját az első vevő.

– Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?!

– De az – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.

– Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?

– Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos – mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh.

– Mit érdekel engem a cégtulajdonos – háborgott az első vevő – nekem aszpirin kell, és kész.

– Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadásgátlókat és popsikenőcsöket árul?!

– Mi a szöszt árulna mást egy patikában? – mérgelődött az első vevő.

– Embernek fia – mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh – ez nem a test, ez a lélek patikája.

Az első vevő szemében érdeklődés csillant.

– Lelki bajok ellen?

– Igen – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.

Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó.

– Tisztelt barátom – folytatta kissé ünnepélyesen – mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon!

– Hogy őszinte legyek – toporgott izgatottan az első vevő – nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában… bár reménykedem… de reményemet ki sem merem mondani.

– Mondja csak bátran – biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh.

– Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat…

Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta:

– Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.

– Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?

– Van – mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében.

– Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.

Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját.

– Van egy bökkenő – mondta.

– Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!

– Annyicska csak – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh – hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ.

– Úgy érti… – tátotta el a száját az első vevő.

– Úgy – bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh.

– Hát azt várhatja – mondta elkeseredetten az első vevő.

– Mit?

– Hogy, mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára.

– Már miért ne történhetne meg?

– Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok.

– Szívesen állok rendelkezésére – készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh – kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul.

– Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges!

– De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett.

– Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.

– Maga nagyképű fajankó! – ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. – Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc!

Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr!

– Hátha mégis igaza van – gondolta Rimapénteki Rimai Péntekh – és be kellene vennem egy hirtelen harag elleni tablettát.

– Ugyan – legyintett azonnal – nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból meg kár volna kigyógyulni. Nem is vett be semmilyen tablettát. Leült, várta a vevőket.

Jöttek is, de mind másnak akart venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi hibájuk sincs! Lassan-lassan el is maradoztak a vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest. Nem tudom, ha te Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem?

Mert így bizony fölkopott az álla szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő maga meg búvában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja senki, hol lakik, mit csinál – hacsak Bab Berci nem. De ő mélyen hallgat felőle.

Energia

“Az energia cselekvés és mozgás. Minden cselekvés mozgás, és minden mozgás energia. Minden vágy energia. Minden gondolat energia. Minden élet energia. Mindent megélni energia. Ha lehetővé tesszük, hogy ez az energia áramoljon ellentmondások, ellenállás és konfliktusok nélkül, akkor határtalanná és végtelenné válik. Amikor nincs vele ellenszegülés, akkor nincsenek határai. Az ellenállás korlátozza. Amikor ezt látjuk, mindig elgondolkodunk: Miért van az, hogy az emberi lény újra meg újra ellene szegül az energiának? Miért hoz létre ellenerőt abban a mozgásban, amelyet életnek nevezünk? A tiszta energia, a korlátok nélküli energia csak eszmény lenne számára, nem pedig valóság?” (Krishnamurti)

Erőforrások

Sok kihívás, sok feladat, sok megmérettetés egyidőben...Van amikor elfáradok közben. Nem tart sokáig, mert ilyenkor visszanyúlok azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek erőt adnak továbblépni. A tavalyi zágrebi U2 koncert egyike ezeknek. A hihetetlen energia, az életöröm, a beteljesült álom varázslata. Ott voltam, az első sorban...Felejthetetlen...

Neked mi ad erőt, amikor elfáradsz?

Tündérmese és szakadék széle

"At every moment of our lives, we all have one foot in a fairy tale and the other in the abyss." (Paulo Coelho)

"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll." (Paulo Coelho)

Barlang

Életem egyik legnagyobb kihívása volt...Jó tudni, hogy legyőztem a félelmeimet:)

“A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi.” (Helen Keller)

Jazz meg az

Bár már nem létezik a zenekar, még ma is egyik kedvencem:)

Nagy utazás...

"Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tűnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak."

A férfi fán terem c. filmből

Júlia küldte át ezt a gondolatot, ami sok más gondolatot és kérdést indított el bennem. Ede mondott egy érdekes dolgot rólam a tegnap egy üzleti partnerünknek, arról, hogy ő mindig elengedett engem, ahogy ő kifejezte magát "szárnyalni" és utána mindig visszatértem, mint egy bumeráng.

Ma jöttem rá, tréning közben, hogy valójában ez a titka a mi kapcsolatunknak. A szabadság, hogy utazhatok és megtapasztalhatok új dolgokat, hogy nyitva áll elöttem a világ. Hogy azáltal, hogy elenged, lényegében ő is utazik. Hogy az elengedés visszatérés dinamikája formálja a kapcsolatunkat. Hogy így a világ, a maga teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba. Emberek, kapcsolatok, utazások, visszatérések...Most újból eljöttem...de visszatérek...

Nagy utazás az életünk...

Csatlakozzatok a Mesterkurzus facebook oldalához!

A Mesterkurzus Klubban a Facebookon http://www.facebook.com/pages/Budapest-Hungary/Mesterkurzus/87601174126

dedikált köteteket nyerhetsz a szerzőktől, ha figyelmesen követed az oldalt. Ugyanitt napi frissítésű hírek és érdekességek, fotók és videók valamint exkluzív tartalmak találhatók a Mesterkurzusról! A klub tagjai már több mint 1200-an vannak. Szeretettel várunk Téged is!

Az erdélyi olvasók a nyereményeket a Kulcslyuk Könyvesboltban vehetik át, természetesen nem a nyeremény napján, hanem kissé késve, de annál nagyobb szeretettel:)

Legszebb Nőnapi ajándék

Számomra a legszebb Nőnapi ajándék a mai Mesterkurzus Hírlevél volt. Az, hogy előadhatok itt, életem legcsodálatosabb kihívása. Bea olyan szépeket írt rólam:) Köszönöm az ajánlást:)

Olvasható itt:

http://www.mesterkurzus.com/hirlevel/hirlevel.html

Gondolataink teremtő és pusztító ereje

Március 26-án Mesterkurzus Pódium Müller Péterrel és Dr. Kádár Annamáriával!

A március 26-i Mesterkurzus Pódium két kiváló előadója a pozitív pszichológia, a spiritualitás és a művészetek szempontjából vizsgálja azt a mindannyiunk számára meghatározó kérdést, hogy mit tehetünk önmagunkért, milyen gyakorlati lehetőségek vannak a kezünkben, hogy többet, jobbat hozzunk ki életünkből.

Az előadók:

Müller Péter, a Szeretetkönyv, a Jóskönyv és a Gondviselés szerzője, aki saját szavaival ajánlja Neked a március 26-i előadást, ha az alábbi videóra kattintasz. (megtekinthető a www.mesterkurzus.com oldalon)

Dr. Kádár Annamária pszichológus-tréner, egyetemi oktató, a Sors és önismeret című Mesterkurzus-kötet egyik szerzője - egy igazi kirobbanó egyéniség, akinek előadását Müller Péter és Dr. Csernus Imre is személyesen ajánlja Neked. Nem csupán felkészült, remek szakember, de határtalan életörömet, kedvességet, erőt sugárzó személyiségével is meghódít mindenkit. Ne hagyd ki!

Szeretettel várunk benneteket:)

Nők napja

Márai Sándor: A nőkről általában

Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, amikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.

Tavaszból a télbe

A hétvégi tréningen, Borzontban kipróbáltam a motoros szánt. Megérkeztem egy bőrkabátban meg félcipőben, mivel eldöntöttem, hogy itt a tavasz, aztán kiderült, hogy térdig ér a hó:)

Kölcsönkértem Bogdan kabátját és elindultunk a porzó hóban. Kapaszkodtam, féltem is időnként, de a végén nagyon élveztem:)))

Beiskolazas, szabalytalanul

http://umsz.manna.ro/tarsadalom/beiskolazas_szabalytalanul__2010_03_04.html

Hova megyünk, papa?

Rég nem hatódtam meg annyira egy könyvtől, mint ettől. Be is tettem abba listába, hogy könyvek, amelyek meghatározóak voltak az életemben…Egy apáról szól, akinek két fogyatékos gyereke születik. A szerző író, színész és rendező http://fr.wikipedia.org/wiki/Jean-Louis_Fournier. Sérült gyerekekről több tévéműsort is készített. Kíméletlen őszinteséggel, ugyanakkor humorral, néha öniróniával beszél a megpróbáltatásokról, kihívásokról, a mindennapjaikról.

"Tegye fel a kezét, aki sosem félt attól, hogy a gyereke nem lesz normális. Senki sem tette fel a kezét. Mindenkinek megfordul a fejében, ahogyan minden ki gondol a földrengésre, ahogyan mindenki gondol a világ végére, valamire, ami csak egyszer fordul elő. Én kétszer éltem át a világvégét."

Egy apa története, aki a genetikai lottón játszott és veszített. Bár a könyv egyesek számára megbotránkoztató lehet a hangvétele miatt, a keserű humor ebben az esetben egy túlélési technika.

„Kedves Mathieu! Kedves Thomas! Amikor kicsik voltatok, néha kísértést éreztem, hogy karácsonyra könyvet ajándékozzak nektek, mondjuk egy Tintin képregényt. Azután közösen végignézhettük volna. Én szinte fejből tudom a Tintineket, többször elolvastam őket. Soha nem tettem, nem lett volna értelme, nem tudtatok olvasni. Soha nem fogtok olvasni. Végig építőkockát vagy kisautót kaptok karácsonyi ajándékba… Most, hogy Mathieu olyan helyen keresi a labdáját, ahol már nem tudunk neki segíteni a keresésben, most, hogy Thomas ugyan még mindig e földön van, de értelmileg már nagyon is a fellegekben jár, mégiscsak megajándékozlak benneteket egy könyvvel. Egy könyvvel, amelyet nektek írtam. Hogy ne felejtsünk el benneteket, és ne csak a fogyatékkal élők igazolványába ragasztott fényképként maradjatok fenn. Olyasmit akarok leírni, amiről soha nem beszéltem. Talán lelkifurdalásaimat. Nem voltam nagyon jó apa. Sokszor nem tudtalak elviselni titeket, nehéz volt szeretni benneteket. Angyali türelem kellett hozzátok, és én nem vagyok angyal. Meg akarom mondani nektek: sajnálom, hogy nem tudtunk boldogok lenni, és talán bocsánatot is kérek, amiért félresikerültetek. Nem volt szerencsénk, sem nektek, sem nekünk. Titeket pottyantott ránk az Ég, de hát lehetett volna az ominózus fél tégla is. Félre a siránkozással. Ha fogyatékkal élő gyerekekről beszélünk, az alkalomhoz illő képet vágunk, mint amikor valami katasztrófa kerül szóba. Most az egyszer szeretnék mosolyogva beszélni rólatok. Ti megnevettettek engem, és nem mindig akaratlanul. Nektek köszönhetem, hogy némi előnyt élveztem azokkal a szülőkkel szemben, akiknek normálisak a gyerekeik. Nem kellett foglalkoznom a tanulmányaitokkal, sem pedig a pályaválasztásotokkal. Nem kellett döntenünk, reál vagy humán tagozatba járjatok-e. Nem okozott fejtörést, mit fogtok csinálni később, egy-kettőre kiderült, mit: semmit. Ami szintén fontos, sok-sok éven át ingyen matricát kaptam a kocsimra. Nektek köszönhetem, hogy nagy amerikai kocsikat vezethettem."

"Thomas tízévesen ült be először a Camaróba, azóta mindig megkérdezi:-Hova megyünk, papa? Eleinte azt válaszoltam neki: Hazamegyünk. Egy perc múlva, ugyanolyan édesen teszi fel ugyanazt a kérdést, nem jegyez meg semmit. A tizedik 'Hova megyünk, papára' nem felelek...Nem is nagyon tudom, hova megyünk, szegény Thomas-m. A vesztünkbe rohanunk. Egyenesen a falnak megyünk. Egy fogyatékos gyerek, azután kettő. Miért nem mindjárt három...Nem számítottam rá. Hova megyünk, papa? Az autóútra megyünk, a forgalommal szemben. Alaszkába megyünk. Megsimogatjuk a medvét. Felfalatjuk magunkat. Gombászni megyünk. Gyilkos galócát szedünk, csinálunk egy jó rántottát. Uszodába megyünk, leugrunk a legmagasabb tram-bulinról, abba a medencébe, amelyikben nincs víz. A tengerpartra megyünk. A Mont-Saint-Michelre megyünk. Sétálunk a futóhomokban. Elsüllyedünk benne. A pokolba megyünk.Thomas rezzenetlenül folytatja:- Hova megyünk, papa? Lehet, hogy csúcsot javít. Századszorra csakugyan nem lehet ellenállni neki. Mellette az ember nem unatkozik, Thomas a running gag (visszatérő poén) bajnoka.”

Közben megtaláltam a felesége verzióját is a történtekről, ez teljesen másként hangzik. Sok mindent cáfol, amit a volt férje a könyvben leírt. A gyerekek fotóit is láthatjuk itt: http://mamanmathieuetthomas.monsite.orange.fr/page2.html.

Nekem ennek ellenére a könyv a feltétel nélküli szeretet története marad...Ede is elolvasta, sokat beszéltünk erről a Femina díjas könyvről az esti kutyasétáltatások közben.

Czeizel Endre ajánlásával ajánlom nektek is:

"Nehéz szavakat találni e megrázó apai vallomás elolvasása után…A várandóság kilenc hónapja alatt minden leendő szülő egészséges újszülöttjének világra jöttében reménykedik, de a kisbabák mintegy négy százalékánál szembesülniük kell a kegyetlen ténnyel, gyermekük rendellenesen jött a világra. Ilyenkor a szülők reakciói nagyon eltérőek: a gyermek megtagadásától és intézetbe adásától a szülői önfeláldozás megrázó példáig, amikor valamelyik szülő, általában az anya feláldozza magát és minden idejét a fogyatékos gyermek gondozására fordítja. Van azonban egy általános szabályszerűség, nem szokás e rendellenes gyermekekről beszélni. E kis könyvecske írója, apaként, e szokással szakított és kendőzetlenül – a művészekre jellemző kitárulkozással – írta le sokszor meghökkentő, de a szakember számára érthető keserveit."